mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

A honfoglalástól a mohácsi vészig

A honfoglaló magyarok nemzetségei viszonylag hamar megtelepedtek vidékünkön. Erre utalnak a fejedelmi család személyneveit viselő településnevek (Solt, Tass, stb.), az ásatások során előkerült korabeli használati tárgyak, fegyverek, ékszerek, valamint a környék köznépi temetőiben és az előkelő harcosok magányos sírjaiban talált leletek (Dunavecse, Kunpeszér, Kunadacs, stb.)

A kereszténység felvétele után, Szent István intézkedései hatására, sorra épültek a templomok a környékbeli településeken is. Viszonylag sűrű faluhálózat alakult ki a Duna széles árterének hordalékos magaslatain. A térség legfontosabb lakott helyei a Duna partján, a Csepel-sziget déli csúcsánál megtelepült Szigetfő és Szántó voltak. A tatárjárás e két településsel együtt végleg elpusztította a sűrű faluhálózat számos tagját.

A tatárok elől menekülő kunok IV. Bélától kértek és kaptak bebocsátást az ország területére. A betelepülők hamarosan véres összetűzésbe kerültek a kun katonai erőre féltékeny magyar főurakkal, és még a tatárdúlás előtt elhagyták az országot. IV. Béla egy részüket 1246-ban visszahívta, és az Alföld elpusztított, gazdátlan területeire költöztette őket.

A kunok néhány nemzetsége a Duna-Tisza közét szállta meg. A későbbi Felső-Kiskunság települései (Lacháza, Tatár- majd Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás) valószínűleg a Kara ill. Mizse szék szállásterületére estek.

A belső-ázsiai eredetű kun nép szállásváltó társadalmi-gazdasági viszonyok közt élt. Életformájuk, szokásaik, nyelvük, hiedelemviláguk emlékeztetett a honfoglaló magyarokéra. A félnomád, pogány kunok csak nehezen, hosszú folyamat eredményeként illeszkedtek be a már feudális társadalmi viszonyok között, keresztény kultúrában élő magyar társadalomba. Beilleszkedésükben különösen fontos, bár ellentmondásos szerepet játszott a félig kun származású IV. (Kun) László király.

A kunok beilleszkedése nagyjából lezárult a XVI. század elejére. Hagyományaikban azonban sokáig őrizték régi életmódjuk, szokásaik számos elemét: kun önazonosság-tudatuk egyes nyomai máig fellelhetők.  

 

Bővebben

Share