mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

A „Reformata”iskola kezdetétől 1776-ig

 

     A reformáció zászlóbontásaként Luther Márton 1517. október 31-én kitűzte a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 pontot.

     Az 1526-os mohácsi „vész” után a protestánsok tanai egyre inkább terjedtek a kunok között és sokan választották a református hitet. A XVI. század végén már valamennyi Duna melléki település áttért a protestáns hitre. A protestáns gyülekezetek a templom mellett iskolát alapítottak, amelyet az 1560-as nagyszombati zsinat is elrendelt. A kisiskolák anyagi alapjait a helyi lakosságnak kellett előteremtenie. Ekkor indult meg a hazai kisiskola-hálózat kiépítése.

   A reformáció az itt élő lakosságot az egyik felfogás szerint Gerendegyházán, a másik szerint Bábonyban érte. 1553-ban a Cuspinikus - féle térképen Tatárszentmiklóst tornyos helyként jelölték.  

      Kunszentmiklósnak az 1600-as évek elején sárral tapasztott, kis sövénytemploma volt a falut átszelő Bakér partján, a mostani templomtól keletre, mintegy 50-60 méter távolságra.

A református gyülekezet alapítási évét nem ismerjük Az eklézsia 1. számú anyakönyvében 1626 tól-1627-ig feljegyezték Kiss Sallai (Tállyai?) Gergely prédikátor nevét, tehát feltételezhető, hogy működött a településen iskola a jelzett időben.

       1635. március 18-ára Barsy F. Kovács János püspök, dunavecsei református lelkész összehívta a zsinatot, amelyen fontos határozatot fogadtak el az iskolákról és az oskolamesterekről. Az itt megfogalmazott tiltások az első Rendtartás paragrafusai voltak. Biztosak lehetünk abban, hogy Tatárszentmiklóson is volt iskola, mert ebből az időből ismerjük a prédikátor nevét, Mohácsi Istvánnak hívták. S ismert tény, hogy a lelkészi tevékenység velejárója volt az iskolaalapítás. Híres kálvinista prédikátorok: Szegedi Kiss István járatos volt az iskolaalapításban, Skaricza Máté művelt, iskolázott ember mindketten támogatták az iskolák alapítását, mert tisztában voltak az iskolák jelentőségével.

     1653-ban Utrechtben megjelent a tudományok első magyar nyelvű összefoglalása. Apáczai Csere János Magyar Encyclopédiájában az „iskolák fölöttébb szorgalmas voltát” hirdette. „ Ideje hát, hogy felébredj, te álmos, te mámoros, te hályogos szemű magyar nép![...]Nézd, szemléld, vizsgáld meg, milyen forrásból ered tömérdek nyomorúságod, melynek súlya alatt görnyedsz. Drága gyermekeid, hazánk reményei már bölcsőjüktől fogva a tudatlanság feneketlen örvényébe merülnek, és így felnőtt korukba sem látják meg soha a világosságot, sem saját javukat, sem a haza javát. Még egyszer mondom hát, serkenj fel, és állíts alsó iskolákat.”

     1673 őszétől az állami hatóságok adminisztratív eszközökkel korlátozták a protestáns papok és tanítók tevékenységét, illetve az iskolák működését.

     1674. március 5-ére a pozsonyi rendkívüli bíróság mintegy hétszáz magyarországi protestáns papot és tanítót rendelt maga elé. Kunszentmiklósról Ungvár István kapott idézést. A kunszentmiklósi gyülekezet prédikátora ebben az időben (1671-1680) között az 1. számú anyakönyvi bejegyzés szerint Vetsei István volt. Ungvári István 1861 és 1683 között szolgált az eklézsián. Az biztos, hogy beidéztek kunszentmiklósi prédikátort is, de vagy a név vagy a szolgálati idő bejegyzése pontatlan. A megjelent prédikátorokat folyó év április 4-én, a tanítókat április 7-én felségsértés és hazaárulás vádjával jószágvesztésre ítélték. A pozsonyi vésztörvényszék perirata 661. számon említette Ungvári István szentmiklósi prédikátor nevét.

A török viszont megtiltotta a hódoltsági papok megjelenését.

   „Reformata iskola” már az 1600-as évek elején létezett Tatár-, később Kunszentmiklóson, mert a XVII. század végén eleink egymásnak adták a kilincset a nádori palotában. Bizonyos iskolázottsággal rendelkezniük kellett, mert nem érhették volna el ügyeik elintézését. 

     A reformáció és az iskolaalapítás egybeesését jelzi az 1735-ben Szőnyi Virágh Mihály által megnyitott matricula. Az első írásos feljegyzések az ő keze írásától származnak.

 

 

 „Kunszentmiklós

Privilegizált Kis-Kúnsági Szent- Miklósi Reformata, avagy Helvétia

Confelsion lévő Ecclésiának

MATRICULÁJA

Mellyben

Azon Ecclésiának régibb és újabb prédikátori oskolájának…viselt-

dolga törvényei, meg hólt emberei az esztendőknek fertályok szerint

feljegyeztettek”

 

 

     Az iskolára vonatkozó első adatunk 1720 körüli. „A népiskolai osztályok egy födél alatt vannak, külön a fiúknak, külön a lányoknak, a deák osztályokkal.

Földváry jóvoltából a leányiskoláról többet tudunk: „Mikor kezdődött, s’ mitsoda változásokon ment keresztül a’ Kun Sz. Miklósi Leány Iskola? Kik voltak eleitől kezdve Tanítói?- adatok hiánya miatt - bár mint utána jártam is - eleitől kezdve le nem írhattam. - Annyi azonban bizonyos, hogy már 1740-ik év előtt külön válva a’ Fiúiskolától külön tanító működött - Preceptor név alatt –a ’ Leány iskolába.”

       A XVIII. században az iskola elnevezése Schola Reformátum K. Kun Szent- Miklósiensis, vagyis Kis-Kunszentmiklósi Reformátusok oskolája (Helyi szóhasználatban: uskola), amelyben még együtt volt az elemi iskola (triviális), a kisebb latin iskola (grammatkai) és a nagyobb deák osztályok (retorikai). Az iskola működését a rektor személye, tudása, rátermettsége határozta meg. Az iskolába toborzás Gergely napján történt, amely az év kezdetét jelentette. Az apróság mindenhol tarisznyával, kis kosárkával várta a toborzókat és ment a zászló után falu hosszat, majd diadallal vonul be az iskolaudvarba. Az első egy-két hét játékkal telt. Az első tanköny az apák által faragott kézi lapát volt, amelyre a tanító „apró és öreg ABC-vel” teleírt papírlapot ragasztott.

    „1758-ban Lányi iskolában lévő Rektorok: Lendvai László, Czeglédi Mihály.”

    Mária Terézia 1763. július 3-án kelt levelében elrendelte a protestáns iskolák felmérését. A válaszokban az alábbiak szerepelnek. Az iskola székhelye Kunszentmiklós, alapítóként a helvét hitvallású gyülekezetet jelölte meg. Az alapítás idejét „igen régen”- ben jelölte meg. A tanító feladatát abban határozta meg, hogy a kisebbeket elemi ismeretekre és imádságokra kell tanítania, a nagyobbaknak nyelvtant, latint, számtant és jó erkölcsöket kell oktatni.

A fenntartásról kiderült, hogy az iskolának sem vagyona, sem tőkéje nem volt, közadakozásból, temetési pénzekből és önkéntes adományokból tartotta fenn magát.

     Szőnyi Virágh Mihály a törökök által felégetett levéltárak híján valószínűleg az öregektől hallottak alapján hivatkozott az iskola régi voltára. Az első iskola helyéről írásos feljegyzés nem maradt fenn. Valószínűleg a Bakér partján állhatott a közelében emelt sárral tapasztott, vesszőfonadékos templom mellett, esetleg a mai paplak vagy az Öreggimnázium helyén. A tanítás áldatlan körülmények között folyt a szűk, sárral tapasztott, zsúfolt épületben. A tanulók maguk hozták a fűtenivalót: nádat, kákát, venyigét, szalmát. Lócán kuporogtak, később padokon. A tantermekben egyszerre tanult 60-80 gyerek, nem ritkán száz is.

 

 

A népiskolai oktatás fejlődése, az Öreggimnázium mai formájának kialakulása 1777-től 1900-ig

 

         1777. augusztus 22-én Mária Terézia kiadta magyarul a Ratio Educationis-t, amely Oktatási Nevelési Rendszer az első állami iskolai reform, kísérlet az egységes iskolarendszer létrehozására. 1781. október 25-én II. József kiadta a „türelmi rendeletet”, amely biztosította a protestánsok szabad vallásgyakorlását, templom –és iskolaállítás jogát, valamint bevezette az iskolakötelezettségét. Az eklézsia pedig alkalmas tanítók alkalmazását rendelte el és  a vizsga idejének bejelentését és a tanulók ösztökélését.

    Az 1790-91-es országgyűlés 26. törvénye lehetővé tette a felekezetek számára a teljes autonómiát és maguk állapították meg a tanítás rendjét, szabályait. A presbiterek jól látták, hogy a jövő a gyerekek iskolába járatásától függ, a szegények helyett pedig az eklézsia fizessen, vagy ingyen tanítsák őket. 1796-tól a királyi rendelkezés minden 6 esztendős gyerek kötelességévé teszi az iskolába járást.

    1799-ben a református eklézsia új iskola építésének szükségességét rendelte el közadakozásból. 

  1806. november 4-én I. Ferenc kiadta a második Ratio Educationis-t, amely teret nyitott a magyar nyelv, illetve az anyanyelv iskolai használatának, a vallási türelem elvét képviselte és szükségesnek tartotta minden gyermek elemi iskolai oktatását.

 Mótsi János (1785- 1809) prédikátor lejegyezte, hogy két iskola épült, külön a fiúknak, külön a lányoknak, A lányiskola a professzor és a lányok iskolamesterének lakásával szemben.

    1830-ban az iskolaépület tetejét rendbe kellett hozni. Négy év múlva a presbiterek új iskola építését határozták el. Addig is a kisebb fiúkat betelepítették a Öreggimnázium épületébe, a lányokat a kápláni lakba. Az 1850-es években a fiútanulók száma 190, a lányoké 160 körüli.1856-ben összekötötték a két meglévő szárnyat a templom felől úgy, ahogy ma is áll. A tanévet két félévre osztották. Az első félév március 26-ától szeptember 17-éig, a második fele pedig november elsejétől a tavaszi nyilvános vizsgáig tartott, délelőtt, délután 2-2 óra foglalkozás volt.

    A kunszentmiklósi iskolák szellemségét jelzi az a tény, hogy az ifjak meghallották a hívó szót és derék hazafiként felsorakoztak a haza védelmére. Bors Károly 1848-ban 55 honvéd, 71 nemzetőr, 146 alszegi nemzetőr, 27 lovas nemzetőr, összesen 299. miklósi ifjú nevét említi az utókornak buzdításul.

      1868-ban Eötvös József, az oktatási ügyek minisztere beterjesztette a népoktatás gyökeres reformjáról szóló törvényt: „A népnek értelmi emelésében fekszik legbenső meggyőződésem szerint ezen haza egész jövője!”  Bevezették a tankötelezettséget. Az eddigi 3, 4, 5 osztályos iskolákat hatosztályos elemi népiskolákká kellett átalakítani hat éven belül. Márványnál is maradandóbb emlékjel lett ez a határozat. A törvény kötelezővé tette még a fanemesítés és kertészet tanítását, melyre kijelölték a Széchenyi kertet.

  1868. augusztus 20-án a képviselőtestület nyilatkozatban jelezte felekezetnélküli iskola megszervezését, felelőse Baksay Sándor elnökletével egy bizottság volt. 1869. december 1-jén 3 fiú és 3 leányosztály indítását, 6 tanterem felszerelését és 6 tanítói állás betöltését rendelte el a bizottság. A községi iskola továbbra is a református egyház épületében működött.

    Az iskolai mulasztások magas arányának okai: téli ruházat hiánya, a tél viszontagságai, járványok, betegségek, a pusztákra kiköltözött családok gyermekeinek helyzete, a munka.

 1869-ben felállították a harmadik leányiskolát. Az 1885/86-os tanévben lebontották az Öreggimnáziumnak a mai református általános iskola felé eső rozzant szárnyát, amelyben a professzori lak is volt. Újraépítették és auditóriummal toldották meg. Ekkor alakult ki a mai formája. Szakmunkásképző intézet működött benne, később kiadták magánlakások céljára. 2003-ban felújították és felszentelték. Ma a Református Lelkészi Hivatalnak és a gimnázium könyvtárának ad helyet.

 

 

Katolikus iskola

 

        A XVIII. század elején vidékünk lakossága még egységesen református volt. Ez idő tájt azonban sor került katolikusok, evangélikusok, zsidók beköltöztetésére, ezért osztrák nyomásra a jászkun főkapitány 1777-ben Kunszentmiklóson plébániát alapított. A település vezetői tiltakoztak, hogy jóformán nincsenek is katolikusok a helységben, csak ketten: Dalnoki László Ferenc református pap lett katolikussá és Horváth Péter „újmagyar”. A hatóságok azonban ideszámították még a környék kisebb településein élő katolikusokat is. 1781-ben állt szolgálatba a falu plébánosa. 1787-től a mai helyén megépítették az első katolikus templomot.

    Az 1780-as években elkezdődött a katolikus iskolai oktatás. (A századfordulóra a helybeli katolikusok száma már megközelítette a háromszázat, a környékbelieké pedig az ezret.)

A „Parochialis proventus consignatioból” kitűnik, „a körülbélül lévő Népes és Puszta Helyeken található Pápista Lelkek vigasztalására” alapítanak itt egyházközséget.

A plébániai hivatalt és parókiát 1782-ben a Jász-Kun kerületek költségén építették és 1816-ban kibővítették, kijavították, átalakították. A szerény, kisméretű templom 1787-ben épült, Mária Terézia királynő alapítványi költségén, zsindelytetővel. (A ma is álló templom 1905-1906-ban, Víz Zoltán esperes-plébános áldásos lelkipásztorkodása alatt nyerte el a mai formáját.) Pyri Mátyás plébános (1785-1828).

     1791-ben a Jászkun Kerület kapitányánál írásban panaszt emelt, hogy a nemes város vezetői nem engedélyezik a katolikusok beköltözését, letelepedését. A város elöljárói vagyonos polgárok és mesteremberek letelepedését szorgalmazták, katolikus zsellérekkel, szolgákkal, jobbágyokkal nem akarták benépesíteni a települést. A plébános úrtól azt kérték, hogy döntésüket fogadja el és „a mi külső igazgatásunk módjában ne bocsátkozzon”.

A reformátusok tehát nem örültek a római katolikus hívők gyarapodásának és minden eszközzel gátolták idejövetelüket. Később azonban belátták, hogy a lakosság létszámának növelése azért is fontos, mert a városi rang, az azzal járó előnyök, a vásártartási jog megszerzése attól függ: eléri-e a település népessége a kívánt lélekszámot? Ennek érdekében már nem zárkóztak el attól, hogy befogadják a más vidékről jövőket. Sőt még hívták is őket, hogy a várossá váláshoz szükséges létszám minél előbb meglegyen.1801-ben már 187 római katolikus család élt Miklóson.

     A „Nemes Kun Szent Miklósi Reformáta Fiú Oskola” mellett már községi népiskola is működött, de a felekezeti apró villongásokat csak úgy lehetett feloldani, ha a katolikus gyerekeknek is alapítanak külön iskolát. Az egyházmegye 1825-ben egy tanerős iskolát épített, az egyházmegyei pénztár adja hozzá a pénzt.

 

Az első Katolikus iskola. Már lebontották.

 

     A kiegyezés után Kunszentmiklós járási székhely lett. Új hivatalokra, épületekre, jól képzett szakemberekre volt szükség. Egyre több katolikus értelmiségi érkezett, s az egy tanerős kis iskola már nem felelt meg az igényeknek, ezért Schuszter Constantin püspök 10.000 Ft-os segélyezéséből és Spanga György módos katolikus újabb 10.000 Ft-os végrendeletéből még a millennium előtt, 1890-ben megépült a díszes, emeletes katolikus népiskola, amelynek három tágas, világos tanterme volt, az emeleten tanítói lakások helyezkedtek el.

 Katolikus- később Polgári Leányiskola

 

  Drien István plébános avatta fel az épületet, melyben Dobó Sándor kántortanító kartársaival megkezdhette az oktatást. Az egyházmegye mecénásként gondoskodott az iskola felszereléséről. Tóth József királyi tanfelügyelő 1892-ben végigjárta a város valamennyi iskoláját és itt találta legmegfelelőbbnek az oktatás tárgyi és személyi feltételeit.

 1896-ban, a millennium évében a püspök iskolaalapító tevékenységét emléktáblával örökítették meg. „Katolikus gyermekeinek Constantin püspök 1896”

A kántortanító az iskolában lakott szoba-konyhás lakásban. A tanteremben 6 régi, 5 új pad volt, meg egy tábla. A szalmával való fűtésről a város gondoskodott. „Énekléskor nem szokása követni a világi dallamokat a kántornak. A gyerekek sokszor magukra maradnak az osztályokban, mivel elviszik vidékre a kántort temetésekre. 6-12 év között járnak iskolába a nebulók, s „hogy mégis sokan nem járnak föl, oka a szülők elesettsége: …nyáron kénytelenek gyermekeiket befogni mezőgazdasági munkára, télen pedig képtelenek gondoskodni akár gúnyájukról, akár pedig könyvről…” A XIX. században nagyjából teljes a felekezeti egyetértés az alábbi gyakorlatban: „A tanítás folyik egész évben, kivéve a nagyobb mezőgazdasági munkák, az aratás és kaszálás idejét …ilyenkor otthon szokták hagyni gyermekeiket házpásztornak.”

     1909-től magániskolaként polgári leányiskolát indítottak az épületben.

1910-től Egyesületi Polgári Leányiskolaként működött az iskola.

    1929. október 20-án szentelte fel Gossman Ferenc püspök a tornatermet, amelynek építéséhez gróf Klebensberg Kunó kultuszminiszter biztosított államsegélyt. Filó József esperes-plébános azonban az egyházközség segítségével állandó színpadot és egyéb helyiségeket is biztosított benne, melynek következtében nem csak testgyakorlás céljára szolgált, hanem az egyházközség és Kunszentmiklós kulturális életének központja lett.

39 év után az 1947/48-as tanév volt az utolsó polgári iskolai tanév, aztán megjelent az iskolák államosításáról szóló 1948. évi 44. törvény, amelyet június 16-án fogadott el az országgyűlés, amellyel állami tulajdonba került az 535. sz. telekkönyvi betét A V. 2, 3, 4 sor 679-680/1 680/2. helyrajzi számú polgári iskola és tornaterem.

     1950-ben az államosítások után levették és a pincébe zárták a táblát, amelyet felújítva 1991. április 26-án helyeztek vissza eredeti helyére Soós Dénes plébános és Dobos József igazgatóhelyettes közreműködésével.

 

Zsidóiskola

 

    A zsidóiskola kialakulását megelőzte a zsidóság betelepedése Kunszentmiklósra. Tatárszentmiklóson még nem élt zsidó. 1816-ban kezdődött meg a letelepedés, amikor zsidó társbérlője lett a városi borbeneficiumnak (italmérési jognak).

   1836-ban telepedett le két család. Bauer Mózes és Wiesel Gergely családjának engedték meg a letelepedést, de a nyilvános életben való szereplést nem engedélyezték. Kereskedést nem űzhettek, boltot nem nyithattak. Az 1850-es összeíráskor már 223-an, az 1870. évi népszámláláskor pedig Baksay Sándor adatközlése szerint 299 zsidó élt a városban. A zsidó templomot 1851-ben építették a Duzmath Sándor földművestől 675 forintért vásárolt telken (Ma már nem látható, mert lebontották). Bámulatos szívósságuk révén 1892-ig 300 lelket számláló hitközséget alapítottak és köztük sokan 20, 30, 40, 50 ezres, sőt milliós vagyon fölött rendelkeztek. Isten dicsőségére keveset áldoznak, amelyet kis templomuk is jelzett, annál többet viszont iskolájukra. Elismerésre méltó a magyarosodásuk, hazafiságuk. A zsidó elemi iskola a Zsinagóga szomszédságában állt. (A zsidóság egy tömbben élt a Zsinagóga körül a mai Kuruc, Szép és Bankós Károly utcában.) Ebben az időben már jól szervezett 6 osztályos elemi népiskolájuk volt a kor igényeinek és a fennálló tanrendszernek megfelelően, amelyet nagy áldozattal tartottak fenn.

    Valláskülönbség nélkül 45-50 tanulót fogadott évente az iskola, mert nyilvános jellegű volt. A tanítás teljesen modern, különösen sok gondot fordítottak a magyar nyelvre, de héberül és németül is tanítottak. Tanítójuk ebben az időben Berger Béla jól képzett, szorgalmas, fiatalember volt, aki már tíz év óta élvezte a hitközség és a tanügyi hatóság bizalmát. Megelégedésükre látta el a tanítói hivatalt, miután elődje, a megboldogult Frantl Lipót helyébe lépett. Fizetése 300 forint, amelyet a hitközség 500 forintra emelt.

A zsidóiskola – az anyakönyv tanúsága szerint – a katolikus iskolával egy időben csatlakozott a belterületi elemi iskolához az 1913/14-es tanévtől.

 

                           

 

Kunszentmiklós –pusztai Állami Elemi Népiskolák

 

 

Kunszentmiklós–Szank-pusztai Állami Elemi Népiskola

 

    1745. május 6-án Mária Terézia lehetővé tette, hogy a kunok megváltsák magukat, vagyonukat és visszakapják jogaikat. Létrejött a redemptio, az ún. megváltás, amely a váltságdíj megfizetésével járt. Kunszentmiklós azonban nemcsak magát váltotta meg, hanem pusztáit is: Orgoványt, Szankot, Kerekegyháza hatodát, Bábonyt, Bösztört, így ezek a puszták a birtokába kerültek. Ezeken a helyeken az iskolák építése, működtetése és a tanítók fizetése a kunszentmiklósi elöljáróság feladatává vált.

   Szankot, mint Kunszentmiklós pusztáját a jászkun kerület jászberényi közgyűlése 1760-ban 5000 ft-ra értékelte, amelyet Kunszentmiklós fizetett meg. Az első betelepülők kunszentmiklósiak voltak, állattartással és pásztorkodással foglalkoztak.

    Gyermekeik számára 1859-ben létesítettek pusztai iskolát, melybe az akkori majsai plébános egy római katolikus vallású tanítót állított be.

    Az 1870-es népszámlálás Szankon 450 katolikust, 31 lutheránust, 286 reformátust, összesen 767 főt számlált. (Az adatokat Baksay Sándor jegyezte fel.)

    Az iskolakérdés sokáig rendezetlen maradt, a hiányosságok állandóan napirenden voltak. Iskolák és tanítók hiányában az oktatás nagyon elhanyagolt képet mutatott. 1896-ban ugyan önálló község lett, de a fennálló helyzet sokáig a kunszentmiklósi fenntartásra emlékeztetett.

  1897 tavaszán a királyi tanfelügyelő hívta fel a község vezetőségének figyelmét a tarthatatlan állapotra – egy római katolikus és egy evangélikus–református iskola működött csak egy-egy tanteremmel. Különösen a tanyai gyerekek oktatása volt megoldatlan. Két újabb iskola létesítését és a tanítói állások megszervezését rendelte el a akkor a tanfelügyelő.

A község hozzákezdett a „Halasi úti” és a „Tázlári úti” külterületi iskolák építéséhez. De még ez is kevésnek bizonyult, hiszen az 1899 januárjában történt felmérés 362 fő 6-12 év közötti iskolaköteles gyermeket mutatott ki. Az iskolák felépülése sem sokat változtatott a helyzeten.

Sok tanköteles továbbra sem járt iskolába. Mindennek oka volt a nagy távolság, a szétszórtság, a „népes”, 8-10 gyermekes család, valamint messze esett Kunszentmiklóstól.

    Az 1892-es jegyzőkönyvben olvasható: „Szank- puszta község, lakóházai nem csoportban, hanem szétszórtan épülnek… Úttalan utak és távolság mindentől…”Ez a helyzet rányomta bélyegét az iskolára is.

 

Kunszentmiklós–Kunkerekegyháza - pusztai Állami Elemi Népiskola

 

     A II. József korából származó térképen a kunkerekegyházi részen gyéren, szétszórva találhatók házak. 1851-ben még Kerekegyháza is puszta. 1854-ben a kunszentmiklósi járáshoz tartozott.

      Az 1858-as népszámlálás szerint Kunkerekegyházán 194 református, a más vallásúakkal összesen 501 fő élt. Az 1870-es szerint 275 római katolikus, 1 zsidó, 4 lutheránus, 241 református: összesen 521 fő lakott. (Feljegyezte: Baksay Sándor.)

A nagy kiterjedésű külterület tanyai iskolák létesítését vonta maga után.

A kunszentmiklósi–kerekegyházi református iskolát a jegyzőkönyv tanúsága szerint 1862. augusztus 31-én szentelték fel a kunszentmiklósi református- és dunamelléki evangélikus és református püspök, Szász Károly által.

       Az iskola közadakozásból a Kunkerekegyháza-pusztai birtokos és nem birtokos lakosok közreműködésével – pénz, termények, igás és gyalogos munka adományozásából épült fel. Az iskolaépítést megelőzően már három éven keresztül működött iskola bérházban.

    Az első tanító Rozgonyi Benő volt, aki az 1869/70-es tanévben kezdte működését és 15 éven keresztül tanított itt. Utána fiát, Rozgonyi Ignácot választották meg 1874/75-ben, akit 6 évi tanítóskodás után Tekes Iván váltott a katedránál. 1880/81-től öt éven át oktatott az iskolában. 1885-től Zelovics Jánost választotta meg a kunszentmiklósi községi iskolaszék, amely méltányolta, hogy az első okleveles tanító az iskolában. Fizetés készpénzben 300 frt, ismétlőiskola-díj 25 frt, 6 hold föld, minden növendék fizetett 1 frt-ot, egy véka rozst, egy csirkét, azon túl lakás egy hold telekkel, s az egyháztól a kisebb egyházi funkciók elvégzéséért 40 frt.

     Kunkerekegyháza 668 lakosát 1936-ban csatolták Kerekegyházához.

 

 

Kunszentmiklós–Orgovány-pusztai Állami Elemi Népiskola

 

 

Az 1745-ös redemptio-kor Orgoványnak gyér lakossága volt, leginkább az állatokat őrző pásztorok. Az egész területet a kunszentmiklósi közbirtokosság bírta. Nem került felosztásra, hanem a redemptus közösség állatait legeltették rajta.

    Az orgoványi iskolaügy kezdete összefügg a református gyülekezet megalakulásával, amely az 1869/70-es évre tehető.

   1868-ban a terület lelki gondozásáért felelős kunszentmiklósi református egyház elhatározta, hogy egy lelkész - tanítói állást létesít a pusztán. Istentiszteleti és oktatási célra pedig egy lelkész - tanítói lakást építenek egy teremmel, mely egyúttal iskolaterem és imaház is lesz.

A tanterem-imaház a lakással együtt a csőszház elbontását követően, annak helyén 1869-re készült el a város anyagi hozzájárulásával. Az egyház 1870-ben első lelkész-tanítóként Földváry Gábort nevezte ki Orgoványra.

    Baksay Sándor feljegyzése: az 1870-es népszámlálás szerint Orgovány népessége: 476 katolikus, 85 lutheránus, 428 református: összesen 989 fő.

Földváry Gábor 1878-ig tevékenykedett Orgoványon. Utóda a Dunabogdányból érkező Gyarmathy Károly lelkész-tanító lett, aki 1894-ben bekövetkezett haláláig látta el feladatot. Halála után az orgoványi leányegyház anyaegyházzá szerveződött, a lelkészi és tanítói állást pedig szétválasztották.

   A falu első tanítója Makay Mihály kántortanító, aki Molnár Gergely református lelkésszel együtt érkezett a faluba, hogy tanítsa az akkor mintegy 700 lakos gyermekét.

Makay Mihály 1895–1912 között volt igazgató-tanító. Áldott jó igazgató hírében állt. Később feleségével együtt egészen elzüllöttek, ezért el is mentek Orgoványról. Féllábú hadirokkant ember volt, az „öreg iskolában” lakott és tanított. A tanítói lakást és a tanterem elhelyezését a csárda épületébe szánták, amely 1896-os átalakításáig a Makay család a szentkirályi Tóth László gazda kertészházában húzta meg magát.

Csárda volt hajdanában az orgoványi ún. öreg iskola. A század vége felé még kocsmaként működött.1891-ben az Orgovány - pusztai kocsmát 3 szobával, összesen 9 helyiséggel tartották számon, míg végül az 1900-as évek legelején iskola és tanító-lakás lett belőle.

Az orgoványi néphit szerint Petőfi Sándor itt látta meg a napvilágot, miközben a Petőfi család Kiskőrösről Kiskunfélegyházára utazott. Ha nem is a születési helye, de igen valószínű, hogy az útba eső csárdában a költő szülei, majd maga a költő is tölthetett emlékezetes órákat. Ma az iskola napközis diákjai szereznek maradandó élményeket évszázados falai között. (1832 és 1896 között ez volt a híres Orgovány-pusztai csárda – később öreg iskola.)

Makay Mihály az 1899–1900-as években fáradhatatlan ügybuzgósággal szervezte, hogy Orgovány önálló község legyen. 1901. július 3-án alakult a puszta nagyközséggé és szakadt el Kunszentmiklóstól.

 

A századfordulótól napjainkig

 

Belterületi Állami Elemi Iskola

 

          1892-ben a képviselőtestület új iskola építését határozta el a leánygyermekek számára.  

         1908. december 5-én fogadta el a képviselőház az 1908. évi XLVI. tc. az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló rendeletét, mely szerint: „Az állami, községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak úgy mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes.”

Belterületi Állami Elemi Iskola

 

      Hiányos községi irattárunk miatt nem lehet pontosan megállapítani, mikor épült az első községi iskola (valószínűleg 1896-ban) a Rákóczi úton 8 tanteremmel.1908. január 1-jén lett Állami Elemi Népiskolává. Mai képe 1910-ben alakult ki, amikor a gróf Nemes Jánostól vásárolt telken felépült a belső szárny is. „Az állami, községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak úgy mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes.”

    Működésére rányomta bélyegét a I. világháború, melynek évei minden családban nyomot hagytak. A gyermekek közül sokan nehéz lélekkel jártak iskolába, mert édesapjuk a fronton harcolt, s nem lehetett tudni, hazatér-e.

    Az 1917-től 1935-ig terjedő időszak kiemelkedő volt az iskola életében. Itt tanult 1917-től első, második osztályban Tolnai Gábor irodalomtörténész, kritikus, MTA rendes tagja. Illyés

Bálint középiskolai tanár, könyvtáros, helytörténész, Diószegi Balázs, rajztanár, szakfelügyelő, Munkácsy díjas festő, Jóború Magda oktatási miniszterhelyettes, UNESCO elnök, Vargha Tamás a matematikai módszer kitalálója, tankönyvek írója, Vargha Balázs író, irodalomtörténész, Varga Domokos, Kossuth díjas író, a Lyukas óra szerkesztője, Dankó Imre

etnográfus, a történelem (néprajz) tudományok doktora, címzetes egyetemi tanár, múzeum- igazgató, Miklóssy János irodalomtörténész,Vajda –kutató, gimnáziumigazgató.

  1925. május 4-én jelent meg az elemi iskolák új tanterve. Cél volt a vallásos, erkölcsös, értelmes, öntudatos és hazafias polgárok nevelése. Viselkedési normák: pisszenéstelen fegyelem, sarokba állítás, nádpálca használata, karba tett kézzel ülni.

 1930- ban a képviselőtestület megcsináltatta az állami elemi iskola tetejét, mert becsurgott rajta az eső. Két év múlva tatarozták. 1937-ben elrendelte a minisztérium a nyolc osztályos népiskolai oktatást, szükség lett tantermekre, s kibérelték az Öreggimnázium épületét. Azonban nem tudták fizetni a bérletet. Az iskola gondot csak 1956 után oldották meg a volt kerületi ház és a volt járásbíróság iskolává alakításával, ez lett a Fürst Sándor úti iskola, ahol a VII. és VIII. osztályos tanulók tanultak.

   Kitört a II. világháború. 1944. október 29-én rendelet született az iskolai oktatás ideiglenes szüneteltetéséről.

   1948. augusztus 16-án elrendelték a nyolcosztályos általános iskolai oktatást. 1945/46-os tanévben indult az első általános iskolai 5. osztály. 1947 elkezdődött a tanítók szaktanítókká képzése. 1948. június 16-án „sürgősséggel” államosították az egyházi iskolákat és hét érdemjeggyel osztályoztak.

 

 

Leányiskola 1948-tól 1957-ig

 

1948-ban külön fiú- és leányiskola alakult. A Leányiskola székhelye a Kálvin tér 17 volt, az új gimnázium épületében béreltek tantermeket. Állami Általános Leányiskola: osztott alsó és felső tagozata volt. 1955/56- ban, egy éven át Állami Dobó Katalin Általános Leányiskola néven működött.

 

Fiúiskola 1948-tól 1957-ig

 

 Az Állami Általános Fiúiskola osztott alsó- és felső tagozattal rendelkezett.

 

Külterületi Állami Elemi Népiskolák

 

 

   A képviselő-testület elhatározta, hogy a tanyai gyermekek iskolába járási gondjait megoldandó tanyasi iskolákat épít Bábonyban, Bösztörön, Bodakúton.

Az 1910. április 10-én tartott ülésen megállapította, hogy a már folyó belterületi iskolai építkezés és a külterületi iskolák földterületének megvétele 84.300 koronába került. A külterületi iskolák további építési költségének biztosításához 80000 korona felvételére volt szükség, mellyel megbízták a város főjegyzőjét. Két hét múlva a kecskeméti tanfelügyelőség felszólítására pedig azt válaszolták, hogy a Kunszentmiklós–Kerekegyháza-pusztai állami iskola újraépítésével már nem terhelhető tovább az elöljáróság, mert tetemes, ekkor már 100.000 korona megterhelésük volt. A város nem vállalhatta, csak azt, hogy nyáron a szükséges átalakítási munkálatokat elvégzi az iskolán.

    Az 1910. szeptember 16-án tartott testületi ülésén a község külterületén Bábony, Bodakút, Bösztör pusztákon építendő állami elemi népiskola három új épületével Bors Károly helybeli lakost bízták meg, aki 84869 korona 46 fillér összeggel mint legkedvezőbb ajánlattal vállalta a munkát. A képviselő-testület egyhangú igen szavazattal döntött.

Az 1910. IX. 26-án elfogadott véghatározatban a község a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól vesz fel 83000 koronát a külterületi iskolák építkezési költségeire, amelyet egyenlő részletekben fizet majd az elöljáróság.

 

                            Kunszentmiklós–Bösztör- pusztai Állami Népiskola

 

     A Bösztör - pusztai Állami Népiskola a községtől 14 km-re, a homokszentlőrinci vasútállomástól pedig 7 km-re található. 1910-ben épült téglából, szigeteléssel, alapozással. A fedele cserép.

      A Kunszentmiklós–Bösztör - pusztai Állami Népiskola anyakönyve szerint a tanítás az 1912/13-as tanévben kezdődött meg hat évfolyammal. A bodakúti tanulókat tanították Dr. Moór Keresztélyné, Csincsek Ferenc, Somogyi János, Somorjay Gizella, Losepy Ilona, Topai Ilona, Csetényi Ferenc, Szlatki Istvánné, Kátó Magdolna, Koppányi Irma, Tóth Ferenc, Tóth Mária, Baterenay Elvira.   

     1943/1944-es tanévben Pátyi Róza, Vargha Ida, Garai Emma, Rideg Lajos, Udvardi Anna,

Varga Sándorné, Kiss Sándor, Varga József, Tóth Anna, Horváth Lászlóné, Óvári József, Keserű Mihályné, Keserű Mihály, Warga Lászlóné, Fekete Zsuzsanna és Pécsi Anikó oktattak itt.  

      Galambos Sándorné az 1949/50-es tanévben Bösztör - pusztán kezdte pályáját, és így emlékszik vissza tanítványaira és az ott töltött három évre a Bakér Mente hasábjain:

„Az összevont 1-2. osztályban kezdtem pályámat. A napló tanúsága szerint 70 gyerekkel, de csak 40 ülőhelyünk volt. Így hát a többiek álltak, később helyet cseréltek. Még emlékszem néhány – akkor első osztályos, ma is kunszentmiklósi – tanítványomra: Szücs László, Lukácsi Erzsébet, Prokk Piroska, Herczeg Imre, Herczeg István, Konkoly Sándor, Kovács László, Ruszkovics Pál, Komlósdi Julianna, Tóth Judit, Illyés Sándor. Nagy teleken már fél hétkor vártuk az átfagyott, átázott gyerekeket, s a meleg kályhánál bontogattuk kendőiket, dörzsöltük elgémberedett kezüket, lábukat.

      Három évig tartó bösztörpusztai tanítóskodásom idején tisztaszívű, őszinte lelkületű, becsületes emberekkel találkoztam. Esténként a hajdani bösztöri csárdában jöttünk össze. Beszélgettünk, énekeltünk, kézimunkáztunk. Együtt éltünk, együtt szórakoztunk a tanyai fiatalokkal. A pusztai emberek megkérdezték tőlünk, hogy is szólítsanak bennünket. Kisasszony? Tanító néni? Emike? Azt mondtuk: Nekünk a legkedvesebb, ha a nevünkön szólítanak. És mi így maradtunk meg az ő emlékezetükben.”

     1964/65-os tanévben nem indult felső tagozat az iskolában. A 39 alsó tagozatos tanulót összevontan tanította Keserű Mihályné. 1965/66-ban a 30 főt a Keserű házaspár oktatta. 1971/72-ben 12 tanítvány járt az iskolába, 1972/73-ban már csak 8 tanítványa volt Keserű Mihálynénak.

     Az 1972/73-as tanév volt az utolsó az iskola életében, ugyanis abban az évben megszűnt.

 

Kunszentmiklós–Bodakút-pusztai Állami Népiskola

 

      A Kunszentmiklós–Bodakút-pusztai Állami Népiskola szintén 1910-ben épült. Alapja, fala tégla, szigetelt, teteje cseréppel fedett. A tantermek padlózata deszka. Kunszentmiklóstól 14 km-re, a vasútállomástól pedig 16 km-re található. Az iskolába beiratkozott tanulók valamennyien magyar nemzetiségűek. A fenntartó később még 1 tanterem és 1 tanítói lakás fejlesztését kérte. A kért tanterem 1945 után épült fel.

     Kunszentmiklós–Bodakút-pusztai Elemi Iskola első igazgatója Veverán István volt. Az

1912/13-as tanévben indult meg a tanítás 69 tanulóval és öt évfolyammal. Az első osztályban 40, az ötödikben pedig 1 tanuló tanult. Minden évfolyamot       Hübner József hitoktató tanított.

   Az 1913/14-es tanévtől 6 éven keresztül hat évfolyamon folyt az oktatás az intézményben. A legmagasabb létszám 86, a legkisebb 31 volt. Tanítók voltak: Hübner József, Palicska Géza, Bálványi Irén.1919/20-as évektől már csak az alsó tagozatosok tanultak itt.1921/22-től az igazgató Pál Lajos volt, aki egy évfolyammal fejlesztette az iskolát. 1925/26-os tanévtől 6 évfolyamban tanultak.

    A Török házaspár alig több mint félszáz tanulót vett át. Tíz éven keresztül dolgoztak a bodakúti gyerekekkel, s közben a létszám százra szaporodott. 1936/37-től az igazgatói feladatokat Tass László látta el. Itt tanít még Buczó Ferenc, Unghváry Vilma, Vendel Ilona. 1941/42-es tanévben 7., egy évvel később 8. évfolyam is indult. A tanítók sora, akik oktatták a tanulóifjúságot: Kulcsár Mária, Harmath Margit, Csernák József, Pétery Elemér, Endre Ilona, Parragh Mária, Kanizsai Nagy István, Vízi István, Nagy Katalin, Hidas Hajnalka, Széll Ferencné, Józsa Irén, Fekete Mária, Pintér László, Bársony Zsuzsanna, Berta S. László, Gyöngyösi József, Retkes Erzsébet, Varga Ilona, Brantner Istvánné, Kovács Gyula, Kőmíves Péter, Kovács Tibor, Mózes Ernő, Hedrich Emília,

Csordás Nagy Dezsőné. 1964/65-ben csak alsó tagozat működött 20-30-as létszámmal.

     Az 1968/69-es tanévben Kelemen László tanította az utolsó 15 tanulót, ugyanis megszűnt az iskola. A tanulók szüleikkel beköltöztek Kunszentmiklósra és az itteni iskolába iratkoztak be.

  

 Kunszentmiklós–Kunbábonyi Állami Népiskola

 

 

 

A kunbábonyi iskola 1912-ben nyílt, amelyben két tanterme és két lakása volt, a helyiségek túl magasak voltak a téli fűtéshez. Az iskolához kert is tartozott.

Előtte egy idős parasztember, Kurucz Ferenc tanítgatta a gyerekeket írni–olvasni, amiért a fizetség sonka és kolbász volt. Őt Osváth Sándor követte.

    Az iskola első képzett tanítója Ferenczy Géza volt, aki komoly gazdálkodást is folytatott a tanítás mellett.

  A bábonyiak szerint olyan tanító is lakott Bábonyon, aki pénzhamisításra adta a fejét. A tanítói lakás pincéjében helyezte el a műhelyét, ahol fémpénzt (szerb dinárt) vert, amikor kiderült, eltávolították állásából.

    1928-ban a belterületi iskola igazgatója Keresztes Sándor, a külterületi iskoláké pedig Paál Lajos volt.

    Csurgai Benőt 1928 októberében nevezték ki állami tanítónak Kunbábonyba. Minden hónapban megkapta a fizetését. Az anyagi megélhetést segítette az iskola kertje, ahol gazdálkodni lehetett, tyúkokat, anyadisznót, tehenet és lovat tartani. (Itt a tanítónak olyan „jól ment”, hogy kétkerekű hintót és könnyű parasztkocsit is a tulajdonának tudhatott.)

Helyettesítés esetén a két tanulócsoportot kiadó 135 tanulót össze kellett vonni. A munka menete úgy alakult, hogy tízig az első, második osztályosok tanultak, addig a harmadik, negyedikesek egyedül végezték az írásbeli munkát. Ezt követően a tanító már velük folytatta a munkát. A kicsikhez pedig az órára beküldött egy nagyobbat, aki az írást, olvasást gyakoroltatta velük. Egy-egy tárgyat csak húsz percig tanított a tanító, mert ki kellett adni a csöndes foglalkozás anyagát. Hétfőtől péntekig tanítottak így.

     Szombaton az ismétlő iskolások oktatása folyt reggel nyolctól délután ötig egy óra ebédidővel, amelyhez külön tanfolyamot kellett elvégeznie a tanítónak.

Vasárnapi napokon, heti váltással hitoktatást kellett tartani a református és a katolikus felekezetnél, ahol a tanító látta el a kántori teendőket is.

Vasárnap délután pedig leventeoktatás volt. A feltételek meg sem közelítették a városi iskoláét, a teljesített túlmunkát nem fizették meg, de ugyanazt az eredményt várták el a feljebbvalók, mint a városi iskolában.

       Minden évben szakfelügyelők ellenőrizték a munkát, akik fukarkodtak az elismerő szavakkal. A bábonyi iskolában is nagy volt a fluktuáció, részint mert kezdők kerültek a tanyai iskolába, akik nősülésüket követően igyekeztek városi iskolába kerülni.

     Nagyon nehéznek mutatkozott a tanyai parasztgyerekek helyzete. Otthon nem tanulhattak, mert a szülők alig várták, hogy hazaérjenek és már küldték is őket az állatok mellé vagy kapálni, kaszálni, mert Bábonyban több szegény ember élt, mint gazdag.

Sok menhelyi gyereket is neveltek a tanyán, a szegények pénzt kaptak a tartásukért, a gazdagoknak pedig ingyen pásztorok voltak. A befogadók nem szívesen engedték iskolába a menhelyi gyerekeket, mert elmaradtak az otthoni munkával.

    A tanyasi gyerekek ki voltak éhezve a szépre, jóra, mindent megcsináltak, ha a tanító rendesen beszélt velük.

Akkoriban még engedélyezett volt a testi fenyítés.

Becsületre, tisztességre, emberségre születni kellett. Ennek az időszaknak a legeredményesebb tanulója Szombathi Dénes, aki középiskolai tanár és Szombathi Árpád, aki  orvos lett

 

Állami Általános Iskola 1957-től 1985-ig

 

   1956/57-ben Állami Általános Iskola néven a fiú- és leányiskola összevonását követően 25 tanulócsoportban, 35 tanerővel működött tovább, tasskertesi, bábonyi, bodakúti, bösztöri tagiskolákkal. Az általános iskola négy épületben működött Fürst Sándor úti és a Rákóczi úti iskola, Somogyi Béla úton a Sáska házban.

Megszervezték a speciális iskolai oktatást.

 

 

 

Varga Domokos Általános Művelődési Központ Általános Iskolája Rákóczi úti

épületének külső homlokzata

 

Varga Domokos Általános Művelődési Központ Általános Iskolája Rákóczi úti

épületének udvar felőli része

 

  Még a két Kerületi ház, a későbbi Járásbíróság épülete korabeli képeslapon

 

 

1956-tól a Fürst Sándor úti Általános Iskola

 

 

     A Fürst Sándor utcai épületet a két Kerületi házból alakították k az iskolát. Az iskola összevonásakor az igazgatóság és a 7, 8. évfolyam került a Fürst Sándor utcai épületbe. 1961-ben megerősítést nyert az általános iskola fejlesztése, hogy a kis települések felső tagozatai számára körzetközpontokat kellett létesítettek. Az Állami Általános Iskola is körzetközpont lett. Megszűnt a bodakúti iskola. Kunpeszért az 1966/67-es évtől Kunszentmiklóshoz kapcsolták. Az iskola jellemzői: osztott1-8-ig önálló, 24 tanulócsoport általános iskolás, 4 csoport kisegítő iskolás, 3 napközis csoport, politechnikai műhely, konyha. Szakos oktatás.1974 szaktantermi oktatás. 1775/ 76-ban Bösztörön nem indult tanítás. 1985-ben. az ÁMK - ba költözéskor szűnt meg. A tanulók létszáma folyamatosan emelkedett. 1984/85-ben már 1050 tanulója volt az iskolának. Nagy szükség volt új iskolára, mert még a tűzoltószertárban is tanítás folyt.     

 

Általános Művelődési Központ Általános Iskolája 1985-től napjainkig

 

 

    

Az átadási ünnepség

 

1985. augusztus 30-án adták át az ÁMK – t, ami 80 millió forintból épült fel. A tantestület és a tanulóifjúság nagy örömmel és lelkesedéssel vette birtokba az épületet. Falai között sok tehetség tanult és kiváló eredmények születtek.    1986-tól a megyei matematikaverseny eredményes versenyzői voltak: Bege Norbert, Honti Roland és Kenéz Tamás.

    1989-től Molnár Péterné a magyar irodalmat komplex esztétikai nevelési program szerint tanította. Fehér Éva és Baki Ágnes élő adásban mesét mondtak a TV Napraforgó műsorában

Fehér Éva számtalan első helyezést ért el területi-, megyei-, regionális- és országos vers- és mesemondó versenyeken. A legemlékezetesebb a nagykállói Országos Ratkó József Szavalóverseny volt. Kiemelkedő szavalók voltak: Baki Ágnes, Kácser Györgyi. Csákai Erzsébet, Burián Éva, Sebestyén Klaudia, Kiss Katalin.

   1991-ben „sakkőrület tört ki” az iskolában. Bege Márton matematika-tanár vezetésével megkezdte sikersorozatát a „sakkműhely”. Eredményeik nyomán kapta az iskola 1992-ben V.-, 1994-ben a VI.-, 1995-ben a VII. Pedagógus Kupa és Diák Sakkfesztivál rendezési jogát.

1996-ban az Országos Diákolimpia is átütő sikert hozott.

Első lett a felsős leánycsapat: Gergely Éva, Gergely Nóra, László Anita, Szabó Ágnes, Szabó Zsuzsanna. Szintén első lett az alsós leánycsapat: Bangó Ágnes, Kreisch Anita, Szőke Rózsa, Vass Edina. A felsős fiúk is az első helyen végeztek: Bóna Róbert, Tóth András, Tóth Gergely, Végh Zoltán, Zalavári Attila. Táblabajnokok lettek: Gergely Éva, Gergely Nóra, Szőke Rózsa, Vass Edina, Végh Zoltán, Zalavári Attila.

   Erdei iskolai-, drámapedagógiai- és kosárlabdaprogram erősítette a tehetséggondozást.

 

 

 

Az ÁMK tantestülete az 1999. év tanévzáró értekezletén

 

Állnak 2. sor: Bődi Szabolcs, Bálint György, Bíró Károlyné, Molnár Károlyné, Vassné Juhász Julianna, Kurucz Lászlóné, Kurucz László, Gerencsér Józsefné, Újvári Jánosné, Bérces Mária, Mazán Györgyné, Turcsányi Lászlóné, Ácsné Jaksa Szilvia, Major János, Csengey Józsefné Turi Antalné, Mihály István, Pleszkán László

Állnak 1. sor: Bege Márton, Felkert-Vér Irén, Lévainé Bognár Edit, Aknay Rita, Piróth Ágnes, Győri Balázsné, Lukácsiné Kormányos Ágnes, Erdeiné Kővári Judit, Halmai Lászlóné, Kollár Etelka, Ordasiné Piróth Edit, Szabóné Balogh Erzsébet, Józanné Sipos Etelka, Vajda Gyuláné, Tóthné Józan Teréz, Honti Márta, Honti László, Szigeti Csaba

Ülnek: Szatmári Tamásné, Bege Mártonné, Kasza Ferencné, László Tiborné, Kovács Gáborné, Molnár Péterné, dr. Gergely Sándorné, Aknay Miklósné, Csernák Erzsébet, Mihók Józsefné, Vörös Jánosné

 

 

                               Igazgatók:

1916-1922: Nagy László

                    1922-1936: Keresztes Sándor

                    1936-1937: Pál Lajos

                    1938-1948: Tass László

                                                                  1948-1950: Slachta István

                    1949-1950: Csurgai Benő

                    1950-1952: Barabás Julianna

                    1951-1957: Rémán János

           1957-1971: Bucsi Szabó Gyula

                    1971-1987: Galambos Sándor

                    1987-1988: Kovács Gáborné

                    1988-1989: Warga Lászlóné

                    1989-1997: Turcsányi László

                    1997-2002: Molnár Péterné

                    2002-        : Horváth Tibor

 

 

   2002-től Horváth Tibor vezeti az intézményt. Elindult a fejlesztő megsegítési program. PHARE pályázatot nyert az iskola a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozások megszervezéséhez. Egészséges Hét szerveződik az egészséges életmód jegyében. Galambos Sándor Történelmi Emlékversenyen adnak számot a versenyzők történelmi ismereteikről.

  2010. október 8-án ünnepelte az ÁMK fennállásának 25 éves évfordulóját és vette fel egykori tanítványának, Varga Domokos Kossuth-díjas írónak a nevét.

 

 

Általános Iskolai Kollégium 

 

     1964-ben a tanyai kisiskolák tanulóinak megalakították Kunszentmiklóson a tanyai kollégiumot. A kollégium első vezetője Takáts Márta volt, akinek feladatul adták a korábbi polgári iskolában a száz személyt befogadó kollégium megszervezését. Oka, megszűntek az egy-két tantermes tanyai kisiskolák, mert az itt tanuló tanyai gyerekek hátrányos helyzetben voltak a községi, városi iskolásokkal szemben. Sokan közülük nem tudták elvégezni a nyolcadik osztályt sem.

   1968-tól Mózes Ernő vezette a kollégiumot. A tanulók után a szülők is beköltöztek a nagyközségbe. Folytatódott a tanulók műveltségbeli hátrányának, tudásának csökkentése. Külön a számukra létesítettek tanulószobai foglalkozásokat, ahol írni – olvasni - számolni tanultak. A gyakorlás eredményesnek bizonyult.

    1979-től Győri Balázsné vezette az intézményt. Erősödött az otthonosság érzése, a nevelőtestület erkölcsi presztízse és anyagi megbecsülése fokozódott. Klubszoba létesült és zuhanyozó a lányok számára az emeleten. Tetőjavítás, külső- és belső tatarozás, az udvar parkosítása javította a közérzetet.

    1986-tól Dobos József vezette az intézményt. A létszám 70 fölé emelkedett, ugyanis 50 km-es körzetből a legmostohább körülmények között élő gyerekek bentlakókká lettek: Táborfalva, Tatárszentgyörgy, Szabadrét, Apostag, Homokszentlőrinc adta a beiskolázási körzetet. Több mint tíz kollégistának a gyámügy fizette a kollégiumi díjat. Elsődleges feladatnak az általános iskolai tananyag megtanulását tartották. Délutánonként a tornateremben szabad foglalkozások szolgálták a közösség építését, de megemlékeztek az ünnepekről is. Dobos József így emlékezett vissza. „A gyerekek szeretetigényesek voltak. Gyönyörű szép feladat volt. Időigényes, mindig közöttük voltam.”

     1991-ben a pincében  ping-pongterem kialakítása során találták meg a szénporban a intézmény avatótábláját, amelyet felújítás után elhelyeztek az épület falán. A tanulók magukkal hozták az otthoni problémáikat. A gondokat a miklósi önkormányzat enyhítette, mert cipőt, ruhát vásárolt a rászorulóknak. 1994-től a katolikus egyház működtette Szent Imre Katolikus Kollégium néven, majd I. István Alapítványi Kollégiumként adott otthont a hátrányos helyzetű tanulóknak, amely mára már megszűnt.

                                                        

 

Tasskertesi Tagiskola

 

     Az 1930/31-es tanévben I – IV. osztályban 48 tanulóval kezdte meg működését Markó Árpád tanítóval a Tass–tasskertvárosi Állami Elemi Iskola a mai Gárdonyi utca 9. számú épületben.  (Ma Pártos Árpádék tulajdona.) A háború alatt találat érte és az iskolát az azóta már lebontott posta udvarába költöztették. Majd az elöljáróság szintén magánházat bérelt tanítás céljára. (Kászonyi Károly- féle ház)

    Tagiskolaként az 1952/53-as tanévben nyitja meg kapuját 81 tanuló előtt. Tasskertesi, Nemes-tanyai, Szentgyörgyi-tanyai, hajósi és szenttamási gyerekek tanultak az intézményben.

A tagiskola osztott, csak alsó tagozat működött benne két tanerővel. A régi tantermekhez még két tantermet építettek, majd önálló ebédlőt is. Az utolsó tanév a 2004/05-ös esztendő volt.

 

 

A Tasskertesi Tagiskola, amely 1957-től 2005-ig működött iskolaként

 

Share