Kunszentmiklósi Református Egyházközség

Kik vagyunk?

Egyházközségünk a Kiskunságban van, és gyülekezeti tagjaink határozottan vállalják is kun identitásukat. Élénken élnek a népi hagyományok, számon tartjuk a múltunkat és megbecsüljük annak szellemi és tárgyi örökségét. A legfontosabb azonban mindig Isten kegyelmének megtapasztalása és a krisztusi szeretet gyakorlása. Ez a legfontosabb örökségünk, hitünk megélésében teljesedik ki.

Gyülekezetünk a reformáció kálvini ágát követi, az ő igei felismerései meghatározó jelentőségűek. Hitünk és életünk egyedüli zsinórmértéke a Szentírás alapján a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás értelmezésében valljuk, hogy         

- a bűnben született ember napról-napra szaporítja a bűnt, amely kárhozatba viszi.

- egyedül kegyelemből hit által van megigazulás Isten előtt

- Isten azért küldte Fiát az Úr Jézus Krisztust, hogy kereszthalálával eleget tegyen minden bűnért,

- egyedül az Ő áldozatában van a megváltás, melyet hittel fogadunk el, szent élettel hálát adva érte. 

Életünk

Mint minden keresztyén közösségnek, a mi egyházközségünk életének is meghatározó eleme az a küldetés, amit a mi Urunk Jézus Krisztus hagyott meg nekünk: Tegyetek tanítványokká minden népeket… Így a gyülekezeti élet homlokterében az Ige hirdetése van.

Az igehirdetéses alkalmak legnagyobbika, a vasárnap reggel 9-kor kezdődő templomi istentisztelet. Gyakorta van ekkor – hála Istennek- keresztelő, és évente hét alkalommal úrvacsoraosztás is. Szórvány gyülekezetinkben – Kunadacs, Kunbábony, Kunpeszér – kéthetente illetve havonta van istentisztelet.

A gyülekezeti élet másik fontos területe hétközi bibliaórák keretében folyik. Csütörtökön este 7 (télen 6) órakor tartjuk a gyülekezeti bibliaórát, szombaton ifjúságit. Ezen kívül van serdülő, presbiteri és házas bibliakör, valamint imaóra.

Szellemi örökségünk

Gyülekezetünk története

      A gyülekezet alapításának időpontja minden bizonnyal a reformáció hazai elterjedésével esik egybe. Konkrét adatot nem ismerünk, de valószínűleg a 16. század második felében történt. Több adat utal arra, hogy Szegedi Kis István és Skaricza Máté munkája nyomán történt az áttérés a református hitre. Az 1626 előtti időkből még a református lelkészek neve sem maradt fenn az egész Felső-Kiskunságban, így Kunszentmiklóson sem.

A Szőnyi Virágh Mihály által 1735-ben megnyitott Matricula Így ír:

Ezen ekklésiának fatumiról semmi bizonyost nem tudunk. A lelkek száma 3428 A Kún Szent-Miklósi Reformata, avagy Helvética confession lévő Ecclésiának reformátió idejében lett fundáltatását az itt lakos s elmúlt nemzettségnek orális traditiója szerint a mostani élő lakos nemzettség állhatatossan bizonyittya. Mellyet ezen a földön sok esztendőkig tartó török birodalom is nem háborgatott, de ecclésiai szabadságában megtartatott. Egész territóriumában nem is találtatnak Romai Catholica vallást idéző Monumentumok, faragott képek, s egyebek.

De még ezen reformata Ecclésiának régiségét nyilván bizonyittya Ur Christus asztala vatsorájához készíttetett, s aztán Földvári András költségével meg bővíttetett s újjittatott pohár és ezüst aranyos tálatska. Mellybe az 1699^dik esztendő van mettzve[

Bejegyzés az 1. Sz. anyakönyvbe (209.oldal)

A lelkészek lajstroma 1626-tól van meg.

A fentnevezett kunszentmiklósi lelkész – későbbi superintendens, azaz püspök elévülhetetlen érdemeket szerzett mind a gyülekezet, mind az iskola életének szervezésében és felvirágoztatásában. Mindkettő vonatkozásában az első írásos emlékek az ő korából és keze írásától származnak.

1703-ban a Habsburg ház az egész Jászkunságot  eladta a Német Lovagrendnek, megszűntetve ezzel az 1279-től élő privilégiumokat és jobbágy sor várt a gyülekezet tagjaira is.

Ezért rögtön csatlakoztak Rákóczi-féle felkeléshez. 1705-ben magától a nagyságos fejedelemtől kapott a község szabadalomlevelet, melyben "Miveink"-nek nevezi a miklósiakat.

1745. május 6-án adta ki Mária Terézia a jászkunok redemptiojáról szóló privilegialis oklevelet igen súlyos feltételek mellet. A kunszentmiklósiak is keményen kivették ebből a részüket, csaknem 13000 Ft fizetésével. Ez volt a redempció – azaz önmegváltás. Akik ehhez pénzben horrá tudtak járulni azok voltak az un. redemptusok. Gyülekezetünkben mai is élnek olyan családok, akiknek ősei ebben részt vettek, néhol még a redempciós okirat ma is meg van.

A város címerében ezért szerepel a királynőre utaló alak.

Később az 1848-as forradalomban is kivette a részét a város illetve a gyülekezet. Fördős Lajos  akkori lelkipásztor „gyújtó hangú beszédére” sok fiatal állt honvédnek.

A fentebb említett Szőnyi Virágh Mihály dédunokája Virágh Gedeon ekkor már huszárfőhadnagy volt, és a csehországi Leipában szolgált. 19848 októberében 210 huszárjával elindult haza. A 480 km-t úgy tették meg, hogy végig ellenséges területen voltak és az összes hazatérő huszárszázad közül a legkisebb veszteséget szenvedték el. Az egység magyar földre érve azonnal hadrendbe állt és Nádor-huszárhoz méltóan vitézül küzdötték végig a szabadságharcot. A fegyverletétel után Aradon az akkor 24 éves Virágh Gedeont őrnagyot halálra ítélték, majd büntetését 16 év várfogságra mérsékelték, melyből 9 évet le is töltött. A kihallgatási jegyzőkönyvben szökésének okaként a hazaszeretet szerepel.

A gyülekezet történetének meghatározó időszaka volt az a közel fél évszázad, amikor Baksay Sándor volt a lelkésze. A neves író, költő, műfordító későbbi püspök haláláig szolgált Kunszentmiklóson. Többen fel is rótták neki, hogy püspökként miért nem Pesten van, de ő mindvégig ragaszkodott szeretett gyülekezetéhez. Majd fél évszázados munkássága meghatározó volt a gyülekezet életében.

Utódja Vargha Tamás hasonlóképpen nagyon szeretett és tisztelt lelkipásztora volt Kunszentmiklósnak. Ő a harmadik legtovább itt szolgáló lelkész a maga 40 esztendejével.

Iskolánk

Amikor 1763. július 3-án Mária Terézia elrendelte a protestáns iskolák helyzetének fölmérését, a kunszentmiklósi iskoláról úgy szól a jelentés, hogy az „antiquissimus temporibus erecta est” azaz a legrégebbi idők óta áll. Ezt az akkor 28 éve itt szolgáló lelkész írja. Alapításának pontos idejét nem tudjuk, ezért a legrégebbi ismert adathoz kötjük.

Az egykori gyülekezeti iskola Baksay ideje alatt lett főgimnáziummá, aki minden tekintetben sokat tett az intézmény fejlődéséért.

A háború után államosított iskolát 1992-ben kapta vissza az egyházközség. Azóta is megbecsült tagja a magyar református iskolák sorának.

Tárgyi örökségünk

Templomunk 1754 és 1792 között épült. Először a torony készült el,  majd négy évtized után a hajó is. 1819-ben Hild József tervei alapján a tornyot megemelték, és körerkéllyel látták el. 1893-ban az egész templomot felújították, bejáratait timpanonossá alakították és kicserélték a toronysisakot is, ekkor nyerte jelenlegi formáját. 2002 és 2005 között teljes felújítást kapott.

Az „öreggimnázium” a város egyik legrégebbi épülete. Itt működött az egykori elemi iskola, majd a gimnázium is. Jelenleg az oktatási célok mellett gyülekezeti funkciókat is ellát.

A parókia  Baksay idejében 1874-ben épült, később ez lett a püspöki rezidencia. Felújítása 2013 júniusában készült el.

A Baksay szobor a templom előtt áll.  A gyülekezet állíttatta lelkipásztora püspökké választásának 100. évfordulóján. Alkotója Dinyés László kunszentmiklósi születésű képzőművész.

A Vizsolyi Biblia Baksay Sándor örökségéből származik. 1963-ban elvitték és nyoma veszett, majd 2004-ben kalandos körülmények között került vissza az egyházközség birtokába. Emellett meg kell említeni a gimnázium könyvtárát is, melynek védett állománya számos becses kincset tartalmaz.