mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

Törökvilág Kunszentmiklóson

 

Mohács után a török végigdúlta a Dunamelléket és a Fölső-Kiskunságot, de a század közepéig tartósan nem szállta meg vidékünket. Csak Buda eleste után kezdődött meg a hódoltsági közigazgatás megszervezése. A környék települései a budai vilajethez, azon belül a budai szandzsákhoz tartoztak, oda fizették adójukat. De adózniuk kellett elmenekült földesuruknak és a királynak is. Adóik megfizetése után sem lehetett nyugtuk az egymással harcban álló ellenfelek martalóc segédcsapataitól: a fosztogató tatár hordáktól és a nyugatról jött kóbor zsoldosoktól, de még a gyakran zsold nélkül maradt magyar végvári katonáktól sem.

A XVI. század közepétől, a török berendezkedésével egy időben rohamosan terjedtek el a Duna – Tisza közén a reformáció tanai. Az itt élőket Szegedi Kis István és Skaricza Máté térítette át a kálvini tanításra: a környék településein élők mind Kálvin követői lettek, Kunszentmiklós népe is akkor vált reformátussá.   

Amíg hadszíntérré nem vált vidékünk, valahogy kibírták a csapásokat az itt élők. De a tizenötéves háború olyan kegyetlen pusztítással járt, hogy a XVII. század elejét már csak négy fölső-kiskunsági település (Lacháza, Szentmiklós, Szabadszállás és Fülöpszállás) meg néhány dunamelléki falu (Dömsöd, Vecse, Solt) érte meg. Ezek lakói is szinte többet bujdostak azonban a környező nádasokban, mint amennyi időt otthonukban tölthettek.

A XVII. század közepére meggyengült a török birodalom. Zavarosabb állapotok uralkodtak vidékünkön is. Ezért a lakosság 1663-ban kunszentmiklósi vezetéssel megszervezte az úgynevezett parasztvármegyét. Ez a szerveződés az itt élők önvédelmi kísérlete volt – kevés tényleges eredménnyel. 

A hódoltság idején megélénkült az ország lakosságának belső mozgása. Gyakran előfordult, hogy egy-egy falu megmaradt lakossága fölkerekedett a zaklatottabb vidékekről, és olyan helyre telepedett át, ahol nagyobb biztonságot remélt. A Fölső-Kiskunság falvai és más vidékek (főleg Délkelet-Dunántúl: Somogy, Baranya) között oda-vissza folyt a mozgás, költözködés. A Buda visszavívása utáni összeírásokból tudjuk, hogy sok környékbeli család vallotta magát dunántúli származásúnak.

A gyakori kényszerű költözésekkel, menekülésekkel és visszaköltözésekkel együtt vidékünk legerősebb települései a hódoltság idején is lakott falvak maradtak. Kunszentmiklós is túlélte a hódoltság másfél évszázadát.

  

Bővebben

 

Share