Kunszentmiklós a XIX. század első felében

A század első évtizedeiben zajló napóleoni háborúk ellentmondásosan hatottak városunkra. A hadak élelmezése miatt nőtt a kereslet a jószágok és termények iránt - ez jó volt. Ugyanakkor sok férfiembert elvittek katonának – ez viszont kevésbé volt jó.  A pénz elértéktelenedése végül a gazdasági fellendülést is letörte – ez volt a legrosszabb.

A Fölső-Kiskunság településeinek és Kunszentmiklósnak a belső viszonyai is ellentmondásosan alakultak. A kiskun összetartozás tudatát rontották az erősödő belső ellentétek. A mindinkább rétegződő lakosság konfliktusainak feloldására sorra készültek az ún. belrendezési tervek, de a befolyásos, módos redemptus réteg akadályozta a megvalósításukat.

Fölgyorsult a mezőgazdaság szerkezeti átalakulása: csökkent a rideg állattartás korábban jellemző túlsúlya. Terjedt a fajtaváltással is járó belterjes jószágtartás, a közös legelőknek pedig mind nagyobb részét kezdték a gazdák szántani, vetni. Ezzel együtt folytatódott a lakosság kétirányú kiköltözése a szűk belterületről: egyrészt kezdték beépíteni az istállós kerteket, másrészt mind többen költöztek a városoktól távol épített tanyákra.

A városi cím megszerzése után, az új évszázad első felében megindult a tényleges városiasodás. Ezt a célt szolgálták a belterület-rendezések, meg a közösségi építkezések. A tanács törekedett biztosítani a lakosság ellátását, kielégíteni közszükségleteit. A tanácsi vezetés feladata volt többek között a helyi ipar, kereskedelem, közlekedés szervezése, az egészségügyi és szociális ellátás biztosítása.

A református egyház helyzete is erősödött ezekben az évtizedekben, bár a településre mind több katolikus költözött be a század első felében. Az iskolákat is az egyház tartotta fenn – a város segítségével. A kunszentmiklósi gimnázium ekkor fejlődött a környék legmagasabb szintű, legszínvonalasabb iskolájává.

A békés gyarapodást ezekben az években leginkább a járványok, árvizek, tűzvészek veszélyeztették.

Bővebben