Petőfi Kunszentmiklóson; A forradalom és a szabadságharc

 A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc emlékezete máig a legszorosabban összefonódik Petőfi nevével a környékbeliek gondolatvilágában.

A költő kiskunságinak vallotta magát, gyermek- és ifjúkora meghatározó részét töltötte vidékünk településein. Gyakran tért haza szüleihez iskoláiból vagy vándorútjairól Szabadszállásra, Dunavecsére, Szalkszentmártonra vagy Dömsödre. Kunszentmiklós ifjaihoz, diákjaihoz pedig szoros baráti szálak fűzték. Végül a Felső-Kiskunságban bukott meg a negyvennyolcas követválasztáson.

A pesti márciusi forradalom hírére hamarosan jelentős politikai változások történtek a Felső-Kiskunság mezővárosaiban is. De a politikai átalakulás örömét gyorsan visszaszorította a szülőföldért érzett aggodalom. A szerb veszély elhárítására negyvennyolc nyarától az év végéig több csoportban küldtek nemzetőröket a kiskunok a Délvidékre. Szeptember végén a Jellasics-támadás híre mozgósította a felső-kiskunsági népfelkelőket. Októberben Csehországból szökött haza a honvédseregbe Kossuth hívására egy csapat nádor huszár. Egyik parancsnokuk a szentmiklósi Virágh Gedeon főhadnagy volt.

1849 februárjában átmenetileg megszállták vidékünket a császári csapatok. Tavaszra azonban visszavonultak, és a Függetlenségi Nyilatkozatot már szabadon ünnepelte a környék lakossága.

A Dunamellék férfiai is vállalták a délvidéki nemzetőri szolgálatot, ott voltak a Jellasics elleni népfelkelők közt, negyvenkilenc elején pedig Ács Károly és Fülöp György parancsnoksága alatt szabadcsapatokban harcoltak a császári alakulatok ellen.

1849. július végén az osztrák csapatok újra megszállták vidékünket: következett a megtorlás.

Bővebben