Kunszentmiklós a két világháború közt

A trianoni sokkból lassan fölocsúdó Kunszentmiklós a két világháború között is járási székhely maradt, nagyjából stabil, 8000 lakos körüli lélekszámmal. A lakosságnak több mint kétharmada élt még a két világháború között is a mezőgazdaságból, de az átgondolatlan csatornázás és a világválság miatt megroppantak a hagyományos paraszti gazdálkodás stabil viszonyai. Folyamatosan csökkent a redemptus, református törzslakosság aránya.

A mezőgazdaságból kiszorulók aránya a megváltozott feltételek miatt ugyan csökkent, de a háborús fölkészülésre átálló iparnak sok munkáskézre volt szüksége a fővárosban és környékén. Ennek a szükségletnek a kielégítését szolgálta a vasúti közlekedés erőteljes fejlesztése Kunszentmiklós és a főváros közt.

A település infrastruktúrája is látványosan fejlődött:  a belterületi főutak szilárd burkolása, a villanytelep létesítése, a közvilágítás megvalósítása és az intézmények, családi házak elektromos áramellátása komfortosította Kunszentmiklóst. Korszakunkban az oktatás, kultúra és sport területén is jelentős létesítményfejlesztések vitték közelebb a települést a városi cím újbóli eléréséhez.

Első virágkorát élte a két háború közt a sportélet a településen. A bázist a gimnazista és az iparos fiatalok mozgásigénye biztosította,

Virágkorukat élték a két világháború közt Kunszentmiklóson a különféle önszerveződő kisközösségek is. Új kezdeményezés volt 1930-ban Kunszentmiklós csatlakozása a népi kultúra fölelevenítését célul kitűző Gyöngyös Bokréta mozgalomhoz. Nyolc év szünet után ismét megjelent egy helyi hetilap, az 1926 decemberétől 1932. januárig élt Dunamellék – Kiskunság.

1939 után az ország fokozatosan belesodródott a véres háborúba. Kunszentmiklósra is jöttek a SAS behívók, majd sokasodtak a szomorú hírek, hadifogságról, sebesülésről, hősi halálról. November első napján a visszavonuló németek fölrobbantották a Bakér kőhídját. Rövid idő múlva beértek a faluba a 2. Ukrán Front előőrsei.

A háborús emberveszteség mérlege 155 kunszentmiklósi hősi halott, 126 elhurcolt zsidó, és 17 helyi lakos, polgári áldozat.

Bővebben