mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Keine Übersetzungen vorhanden.

Virágh Gedeon Szakközépiskola és Szakiskola

A XIX. század második felében az 1872. és az 1884. évi XVII. iparoktatásról hozott törvény előírta a tanonciskolák felállítását a falvak, városok elöljáróságai számára.

Kunszentmiklóson 1884-ben alakult meg a Községi Ipartestület. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1893. évi augusztus 31-én kiadott 33.564. számú rendelete az ipari-tanonciskolák számára rendelkezett a szervezeti szabályzat 53. pontjáról. E pont értelmében az iparos - tanonciskolákban való tanításra való jogosultsághoz el kellett végezni egy iparos-tanonciskolai tanítói tanfolyamot szabadkézi -, mértan - és ábrázoló mértani rajzból.

   1895-ben adták át a Községi Ipartestület új székházát.

   Az 1922-ben kiadott XII. törvény újra szabályozta a tanonciskolák működését és elrendelte, valamennyi olyan településen: városban és faluban, ahol a tanonciskolára kötelezettek száma eléri a 40 főt, kötelező tanonciskolát felállítani és működtetni az elöljáróságnak. Kunszentmiklóson biztosan volt tanonciskola, mert Kiss Géza, a tanonciskolai igazgató korábban, 1913 és 1914-ben Brassóban elvégezte a iparos-tanonciskolai tanítói tanfolyamot szabadkézi -, mértan - és ábrázoló mértani rajzból.

        Az iparos tanoncképzést községi felügyelő –bizottság irányította A foglalkozások a községi általános iskolában zajlottak hetente egy alkalommal délutánonként. 15-20 fő vett rajta részt, kizárólag fiúk. Állandó épület híján a létszám emelkedését követően az Öreggimnáziumban kaptak helyet a szakmunkástanulók 1967-ig. Ebben az évben kapott állandó épületet az iskola, ez a szakmunkásképző főépületében volt, amely régen magán moziként működött. Átalakították és bővítették, de így is magán viseli azt a jelleget, hogy nem oktatási célra épült. A másik épületrész az egykori Református Gimnázium fiú internátusa adja. Az épület megnyitására 1924 szeptemberében került sor. Évtizedeken át a Református Gimnáziumban tanuló fiúk lakhatását szolgálta. Igazgatója Toma János volt. Később a létszám csökkenésével koedukált kollégiumként működött 2005. július 1-jéig.

Dolgozatom zárszavaként hadd álljon itt Kiss Géza iskolaigazgatónak 1932-ben, az iskola avatási ünnepélyén elmondott beszéde, mely úgy érzem, hogy a választott témámnak méltó befejezése.

     Örök érvényű megemlékezés ez 1920. június 14-ről (4-ről, a szerző javítása), arról a napról, mely által még hiábavalóbbá vált az a töméntelen (töménytelen) szenvedés, könyv, ami történelmünk e gyászos korszakának, az első világháborúnak törvényszerű velejárója volt.

-         Nem lázítás ez, csak emlékezés!!

     „Nehéz feladat vár rám, mert zászlót, - magyar nemzeti zászlót kell aposztrofálnom annak szentelés−avatási napján, s olyan alkalomkor, amidőn azt egy nagy alföldi magyar község ifjúságának kezébe adjuk, hogy ez legyen gondolatainak, érzéseinek és cselekedeteinek irányítója mindenkoron, jó és rossz sorsában egyaránt.

     Érzem. Hogy elmém, szavam gyenge azoknak az érzéseknek visszaadására, amelyek most bensőmben háborgó tengerként kavarognak, mert hazaszeretetről beszélni tökéletesen sohasem lehet−,lévén ez olyan szent, lelkünkben–szívünkben gyökeredző nagy hevület, melynek kinyilatkoztatására emberi ész képtelen.

     Fejet hajtok most iskolánk új zászlaja előtt, s ezzel kívánok kifejezést adni annak a lángoló hazaszeretetnek, mely mindannyiunk tulajdona kel, hogy legyen.

     Hódolásom a meggyötört, de mégis bizakodó magyar léleknek a köszöntése, amely most örül meg-megcsillanó meleg napsugárnak ebben a szomorkodó országban ezen a szép napon.

     Nemzeti zászlónk meglátása fenn az ormon, erős férfikarokban dicsőséges biztatásaival az öröm, porba hullva a bánat könnyűit csalja szemeinkbe. Ezer esztendő alatt, pedig de nagyon sokszor sírt a magyar így is amúgy is.

      Most sajog a szívünk, mert koldussá, szegénnyé tett bennünket az emberek gonoszsága, nemzeti önérzetünk lázong, s feszegeti a 12 esztendő előtt reánk erőszakolt bilincseket, hogy az akkor gyászfátyollal bevont nemzeti zászlónkat tisztává, fennen lobogókká tehessük, s a bánatot a megelégedést jelentő öröm válthassa fel szíveinkben.

    A minket megalázó nap évfordulója alig néhány nap előtt, e hó 4-én volt. Magyar könny, magyar fájdalom, magyar kétségbeesés napja az, mert 12 esztendővel ezelőtt, a volt francia királyok kegyenceinek kastélyában, az erkölcstelenség palotájában. Trianonban erőszakolták reánk a világtörténelem legerkölcstelenebb, leggonoszabb és legkegyetlenebb békeokmányát. Úgy látszik, hogy annak a palotánk falaiból kiáramló halálos lehelet fűtötte át azok lelekét, akik egy büszke, a nyugati kultúráért évszázadokon át vérező népet- a legsötétebb keletet is megszégyenítő módon- a sír szélére állították.

   Azt mondják, hogy az idő a legjobb orvos, mely minden fájdalmat meggyógyít.

  -A magyar fájdalmat nem gyógyította meg.” Olvasható Rudinszki István. „Kidőlt keresztfák” (EMBERI SORS-ok Kunszentmiklóson), Kunszentmiklós, 1996, 80-81-oldalán.

 

1913-tól: Tanonciskola

1950-től: 607-es számú Szakmunkásképző Intézet Helyi Ipari Iskolája.

1969-től:  Szakmunkásképző Iskola

1971-től:  Szakmailag önálló intézmény

1972-től:  Gazdaságilag is.

                 620. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. Virágzásának kezdetét jelentette.

1994-ben Szakközépiskolai oktatással egészült ki.

1998-ban Virágh Gedeon Szakközépiskola és Szakiskola, tartalmi változás és feladatbővülés

 

Igazgatók:

                       Kiss Géza

                       Buczó Ferenc

          1986:   Hosszú Sándor

1986-1991:   Mózes Ernőné

1991-1996:   Turi Antal

1996-1998:   Szappanos Albert

1998-2007:   Toponáry András

2004-         :   Bernáth Judit

Share